Az ősszel sokat varrtam, alkottam, csak az én napom is 24 órából áll....
No de jöjjenek most friss képek,és egy kis történet két manócskáról.
Nemrég születtek. Nem olyanok, mint az eddigiek, mások. Ez volt a célom, hogy másmilyenek legyenek. Kellett egy kis szünet előtte. Kellett, hogy átgondoljam a dolgaim. Kellett, hogy lecsengjen a december, ami tele volt felemelő érzésekkel, a kiállított Betlehemem egy jelzés volt, hogy igenis, van értelme, jó úton haladok.
Kellett egy kis csend, majd utána egy elemi erővel rám törő motiváció:
"Csak járni bátran,
S nem hinni másban,
Úgy adni önmagad,
S nem vinni láncokat!
Ha nem térsz el a kitaposott úttól,
Csak mész, s távolodsz egy újtól.
Hát legyen egy pont, hol egyedül lépsz,
És MAGADHOZ méred, hogy mennyit érsz.
És egyszer majd hagyják,
Hogy mást adj, és másképp láss,
Másképp, mint más"
Ebből születtek meg Ők. Fogadjátok őket szeretettel!
