Áron babája

Még a télen készítettem Áronnak egy Waldorf-babát, kisfiam nagy örömére.

A haját egyesével csomózgattam, így elég sokáig készült a kis buksija. A baba gyapjúval van tömve. Ennek az elkészültekor megéreztem egy hátrányát. Történt ugyanis, hogy amint elkészült a baba - még nem volt ruhája - Áron ki szeretett volna menni sétálni vele. És persze hol engedte ki a kezéből a babát? Noná, hogy egy sáros tócsa felett, így a baba a sárban landolt. Szét kellett szedjem, hogy a testét kimossam, mert ugye a gyapjú nem szereti a meleg, főleg nem a meleg szappanos vizet (a sárhoz pedig kellett a szappan is). Szerencsére csak a baba hasa és lába lett sáros, így a buksiját nem kellett szétbontsam, viszont a fején kívül így is kétszer varrtam meg. (Azóta nem volt a baba sétálni, majd tavasszal).

Íme teljes életnagyságában:

Egyelőre a nadrágja még készülőben, meg szeretnék horgolni neki pelust, mert Áron pelenkái nagyok rá :), és ugye szoktuk pelenkázni a babát (készülünk a kistesóra).

Tegnap délután elvonultam kicsit, és befejeztem a télen elkezdett üdvözlőtáblákat is. Íme, ilyenek lettek.

Van még egy csomó félkész dolgom, most azokat szeretném befejezni. No meg ma délelőtt egy kis rendet varázsoltam a rongyaim között, így legalább átlátom, miből is dolgozhatok.

Ébredj, tavasz!!!

"Megszeppent

a hóvirág,

amikor

kikandikált.

Látja,

pilinkél

a hó,

a földön

hótakaró.

Télapó meg

nincs sehol.

Talán szundít

valahol,

és nem vette észre,

hogy a télnek vége."

(Osvát E.)

Már nagyon várom, hogy kitavaszodjon... ez a hosszú tél, a hideg, a köd olyan nyomasztó. Amint kisüt a nap, máris mosolyra derülök, könnyebb a napi nehézségeken átlendülni. És máris több kedvem van az alkotáshoz is.

El nem vesztem, csak tényleg hosszú volt a tél. De néha azért odacsábultam a varrógéphez, vagy kezembe kaptam a horgolótűt. Motivációm is akadt minderre. Nézzük csak:

Ez a falvédő férjem kívánsága volt, ha már a régi kék csíkosat nem szerettem volna, hogy feltegye... Szerintem nem passzolt az ágytakaróhoz (nászajándékba kaptuk anno). Így aztán kívánságára ugyanolyan lett a falvédő is (és ez már az én munkám). Picit sötétebb, de hát ugyebár kisgyerek mellett előfordulnak balesetek, így az ágytakarót sokat mosom. :)

A következő képekből pedig azt hiszem, egyértelmű, mi, illetve inkább ki motivál... Most már le merem írni, hogy idén már négyen leszünk (azaz már vagyunk, csak a legkisebb még bennfentes marad júliusig:)).

Átalakítottam egy gatyám, mert tavaszi/nyári nadrágom nem volt Áronnal.

 Ez pedig a pindur takarója lesz, még sok vele a munka. Színeiben lehet kisfiúé is és kislányé is.

Igyekszem sorban mutatni, mik készülnek mostanában, ismét kezd visszatérni az alkotókedvem :)