"Megszeppent
a hóvirág,
amikor
kikandikált.
Látja,
pilinkél
a hó,
a földön
hótakaró.
Télapó meg
nincs sehol.
Talán szundít
valahol,
és nem vette észre,
hogy a télnek vége."
(Osvát E.)
Már nagyon várom, hogy kitavaszodjon... ez a hosszú tél, a hideg, a köd olyan nyomasztó. Amint kisüt a nap, máris mosolyra derülök, könnyebb a napi nehézségeken átlendülni. És máris több kedvem van az alkotáshoz is.
El nem vesztem, csak tényleg hosszú volt a tél. De néha azért odacsábultam a varrógéphez, vagy kezembe kaptam a horgolótűt. Motivációm is akadt minderre. Nézzük csak:
Ez a falvédő férjem kívánsága volt, ha már a régi kék csíkosat nem szerettem volna, hogy feltegye... Szerintem nem passzolt az ágytakaróhoz (nászajándékba kaptuk anno). Így aztán kívánságára ugyanolyan lett a falvédő is (és ez már az én munkám). Picit sötétebb, de hát ugyebár kisgyerek mellett előfordulnak balesetek, így az ágytakarót sokat mosom. :)
A következő képekből pedig azt hiszem, egyértelmű, mi, illetve inkább ki motivál... Most már le merem írni, hogy idén már négyen leszünk (azaz már vagyunk, csak a legkisebb még bennfentes marad júliusig:)).
Átalakítottam egy gatyám, mert tavaszi/nyári nadrágom nem volt Áronnal.
Ez pedig a pindur takarója lesz, még sok vele a munka. Színeiben lehet kisfiúé is és kislányé is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése