Szívet-lelket melengető poncsó hordozáshoz

Eszternek gyakran szoktam horgolni, tavaly leginkább sapik, sálak készültek neki, és a családjának. Most azonban egy hordozós poncsót kért tőlem. 

A színeket ő válogatta össze, szerintem igazán vidámra sikeredett, öröm volt horgolni, még este, lámpafénynél is melengették a lelkem. 

A mintát a Drops egyik mintaleírása ihlette, de picit a hátánál át kellett alakítanom, hogy hordozós poncsóvá váljék, azaz legyen a hátibatyu Juli számára is egy hely, ahol kikukucskálhat. 

Amikor nem hordoz Eszter, akkor pedig egy kis fagomb segítségével bezárhatja a kis puttonyt :)

Eszter, használjátok egészséggel!

Fonal: Katia Liana

Horgolótű méret: 5-ös

Óvodás lett a fiam!

Atyaég! Ez volt az első gondolatom hétfőn reggel, amikor először indultunk Áronnal az oviba. Elrepült több, mint 3 év, és itt az én nagy fiam, aki óvodába készül... Hova rohan az idő? Hiszen ő még olyan kicsike... 

Voltak kétségeim, hogy fogja viselni az elválást - végül minden gond nélkül zajlott. Első nap csak az udvarra ment játszani, amint meglátta az egyik ismerős kislányt, megfogta a kezét, és már ment is. Kedden már reggel  mentünk, be a csoportszobába. Járt már benne a nyáron egyszer, amikor nekem kellett elmennem segíteni, így nem volt teljesen ismeretlen neki a hely. És persze ott volt néhány kis barátja is, akikkel az elmúlt két évben is együtt játszott, amióta a faluban lakunk. Ebéd előtt mentem érte, mosolygott, jókedvű volt. Este már vígan magyarázta fürdéskor a húgának, hogy ő bizony reggel oviba megy... Szerda reggel pedig magától vette le a pizsit, mert hogy menni kell öltözni, oviba...

Mert ott vannak a barátai, főleg egy kisfiúval vannak összenőve, meg ott a vonatos kirakó, meg a játszón a homokozó, meg a vonat... És megeszi az ebédet is (elmondása alapján), és ügyesen megtalálja a zsákját öltözéskor, és a törölközőjét is a mosdóban.... és vonatozva mennek kezet mosni... 

Szóval úgy tűnik, jól érzi magát. Ebéd után megyünk Lucával érte, és már itthon alszanak közösen, majd jön a délutáni játék, bandázás, miegymás, mint eddig. 

Nekem rettenetesen szokatlan a csend délelőtt... Luca is keresi még a helyét ebben az új helyzetben. 

Hogy jövő héten is ilyen lelkesen megy-e majd oviba, az kiderül - igaz, jövő héten apa is viszi majd, mert szabin lesz, nekem meg mennem kell mindenféle pocakos vizsgálatra. Holnap szeretne menni, várja. Én meg lassan rakosgatom össze a nap történéseit a kis elejtett morzsákból, amiket elmesél. A folytatást pedig majd meglátjuk. 

Persze, ovisunknak szüksége volt egy zsákra, ő választotta hozzá a gombás anyagot. A jele pedig dominó lett :)

Egy kis latte macchiatot?

Horgoltam magamnak őszre egy kendőt, latte macchiatonak neveztem el, mert nekem leginkább ez a finom kávéital jut az eszembe a színeiről. Nem az a nagyon meleg kendő, de a hűvös reggelekhez számomra kiváló, ma reggel már teszteltem is, útban az óvoda fele (erről majd még írok egy külön bejegyzést). 

Ugye, hogy latte macchiato? Nézd csak!

Ez a kendő is Katia New Cancunból készült, fehér, mogyoró és sötétbarna színekben, 4-es horgolótűvel. 

Meglepetés Livinek

Livi ezer éve a barátnőm, annak idején még a hatosztályos gimiben lettünk osztálytársak, barátok , majd később ő lett az esküvői tanúm is. Most pedig a barátságunk mellett ő a fő játékbeszállítónk, mivel egy játékboltban dolgozik. 

Annyi sok jó dolgot kaptak már tőle a gyerekeim, hogy úgy éreztem, valahogy viszonoznom kell a kedvességét. No meg nemsokára születésnapja is lesz, bár addig nem szerettem volna várni, mert azért már most is hűvösek a kora reggelek és az esték. 

Így aztán gondoltam, hogy horgolok neki egy kora őszi kendőt, amit magára dobhat, ha kicsit vacogósabb a reggel, majd szóltam neki, hogy lesse a postást :) 

Jelentem, a postás megérkezett, a meglepetésem célba ért, így most már bátran megmutatom a Neki szánt kendőt. 

A kendő mogyoró és sötétbarna New Cancun fonalból készült, 4-es tűvel, szélessége 125 cm, hossza kb 65 cm. 

Livi, viseld egészséggel! :)

Első ovis bejegyzésem - Hannának

Vége a nyárnak, itt van a szeptember. Ugyan én már nem ülök ilyenkor az iskolapadba - legalább is idén nem, kicsit el kellett halasztanom a terveimet Pöttöm miatt, - még mindig érzem az iskolakezdés hangulatát...

És az ovi is kezdődik - igaz, nekünk csak egy hét múlva. 

Viszont egy kicsi lányka ma hajtja először álomra a fejét azon a kispárnán, amelynek huzatát én készítettem :)     

Sok új élményt, sok barátot, és nyugodt délutáni szendergéseket kívánok az ovis Hannának!