Áron babája

Még a télen készítettem Áronnak egy Waldorf-babát, kisfiam nagy örömére.

A haját egyesével csomózgattam, így elég sokáig készült a kis buksija. A baba gyapjúval van tömve. Ennek az elkészültekor megéreztem egy hátrányát. Történt ugyanis, hogy amint elkészült a baba - még nem volt ruhája - Áron ki szeretett volna menni sétálni vele. És persze hol engedte ki a kezéből a babát? Noná, hogy egy sáros tócsa felett, így a baba a sárban landolt. Szét kellett szedjem, hogy a testét kimossam, mert ugye a gyapjú nem szereti a meleg, főleg nem a meleg szappanos vizet (a sárhoz pedig kellett a szappan is). Szerencsére csak a baba hasa és lába lett sáros, így a buksiját nem kellett szétbontsam, viszont a fején kívül így is kétszer varrtam meg. (Azóta nem volt a baba sétálni, majd tavasszal).

Íme teljes életnagyságában:

Egyelőre a nadrágja még készülőben, meg szeretnék horgolni neki pelust, mert Áron pelenkái nagyok rá :), és ugye szoktuk pelenkázni a babát (készülünk a kistesóra).

Tegnap délután elvonultam kicsit, és befejeztem a télen elkezdett üdvözlőtáblákat is. Íme, ilyenek lettek.

Van még egy csomó félkész dolgom, most azokat szeretném befejezni. No meg ma délelőtt egy kis rendet varázsoltam a rongyaim között, így legalább átlátom, miből is dolgozhatok.