Ismét egy manó készült a kis műhelyemben, egy lassan két éves kisfiúé, Lócié lesz. Remélem sok örömet lel majd benne!
Már tudom, miért szeretek Waldorf babákat készíteni. Olyan kedvesek, szeretnivalóak, puhák... igazi kikapcsolódás a munka, megnyugtat.
És jó azt is látni, ahogy a kis tulajdonosaik örülnek nekik - az én gyerekeim a manóikkal alszanak. Áronnak a manója előtt nem is volt alvós figurája, ezt is ő maga választotta, és Luca se megy az ágyba a "mama", azaz a manó nélkül. Ezért megéri a fáradtságot, nem? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése