Karácsony 2012

Békés, babaillatú karácsonyunk volt az idén. Nem utaztunk sehova, hozzánk jöttek rövid látogatóba a nagyszülők és a közeli barátaink. 

A gyerekek türelmetlenül várták, hogy feldíszítik-e az angyalkák 24-én reggelre a karácsonyfát (sikerült nekik :)), és hogy hoz-e a Jézuska ajándékot a fa alá 25-én reggel. Szép ruhába öltözve, közösen jöttünk le az emeletről (mivel amúgy is korán kelők, hajnali fél 6-kor), és kezdődhetett is az ajándékbontás. A könyvek, fa vonatkészlet, rajzeszközök mellett mindkét gyermekemnek hozott a Jézuska kézzel és persze sok szeretettel készült ajándékot is. Lucának Panka babát, őt már mutattam, Áronnak pedig egy horgászós játékot, aminek nagyon örült, és azóta is minden nap kifogja a halakat a tóból. 

Többet most nem írok, beszéljenek helyettem a képek :)

Gólyahír

Kedves Olvasóim!

2012. december 20-án megérkezett közénk legkisebb csodánk, Anna.

 Ennél szebb karácsonyról nem is álmodhattunk. 

A kézimunka most kicsit lassabban halad, most ők az elsők :)

Dani és Lilla babája

Egy kisfiú és egy kislány baba készült a műhelyemben az utóbbi időben. Mindketten karácsonyi ajándékok lesznek, igaz, nem egy családba készültek, de nálam jó barátságot kötöttek. Nem gondoltam, hogy még mielőtt a legkisebbem megérkezne (aki köszöni szépen, még mindig jól érzi magát odabent a pocakomban) elkészülök velük, így idejében nekiláttam, hogy a varrós, bonyolultabb rész kész legyen, és csak apróságok maradjanak csak a szülés utánra. 

Hát, végül mindkét babóca teljesen elkészült, sőt, már el is költözött tőlem. Így most már csak az én babámnak kéne végre úgy döntenie, hogy előbújik jó meleg zugából :)

Horgolok is néha :)

Kérésre készült ez a páros - Hát nem angyali? Vagy inkább ördögi? A minta saját tervezés.

Szívmelengető színekben készült el ez a párna, megy majd fel a kis kanapéra a többi horgolt párna közé. Hozok majd összképet is, egyre inkább színesedik odafent a gyerekek birodalma :)

Ajándékba készült

Sok kisebb-nagyobb dolog készül most a kis műhelyemben, a legtöbb dolog karácsonyra, azonban mivel legkisebb gyermekünk már bármikor megszülethet, így igyekszem előre dolgozni, hogy utána már inkább csak az ünnepekre való ráhangolódás maradjon :)

Szerencsére a listám egyre rövidebb, bár néha befut egy-egy sos kérés - mint tegnap, hogy készítsek a kiscsoportnak 24 kis zsákot az adventi kalendáriumhoz - pont 24-en vannak, minden nap húzhat valaki egy zsákot majd, benne egy kis aprósággal. Reggel megkaptam az anyagot, estére kész lettem a zsákokkal, igaz, ehhez az is kellett, hogy itthon legyen a "gyerekfelügyelőm" is, azaz a férjem :) Így viszont nyugodt lehetek, hogy hétfőn már húzhatják az apróságok a zsákokat :)

Készül két baba is, egy fiú és egy lány. Mind a ketten egy-egy kedves barátnőm gyermekének az ajándékai lesznek a karácsonyfa alatt. Nemsokára remélem mutatom majd őket is. 

Van néhány majdnem kész horgolásom, azokat is igyekszem befejezni, és mutatom is őket sorra. 

Most is egy, pontosabban két horgolást hoztam megmutatni - két Attic24 Lucy-féle virág ismét, ezúttal az egyik egy 8 éves kislánynak lesz a szülinapi ajándéka, a másik pedig a legkisebbemnek készült. Lucának is van egy, most már a kicsinek is, már csak azt kell kitalálnom, hogy kerül majd fel a gipszkarton falra a szobájukban (szög nélkül lehetőleg :)).

És akkor jöjjenek a képek a két virágról.

Lóci manója

Ismét egy manó készült a kis műhelyemben, egy lassan két éves kisfiúé, Lócié lesz. Remélem sok örömet lel majd benne!

Már tudom, miért szeretek Waldorf babákat készíteni. Olyan kedvesek, szeretnivalóak, puhák... igazi kikapcsolódás a munka, megnyugtat. 

És jó azt is látni, ahogy a kis tulajdonosaik örülnek nekik - az én gyerekeim a manóikkal alszanak. Áronnak a manója előtt nem is volt alvós figurája, ezt is ő maga választotta, és Luca se megy az ágyba a "mama", azaz a manó nélkül. Ezért megéri a fáradtságot, nem? :)

Lucámnak karácsonyra

Már amikor elkészült Artúr, tudtam, hogy lesz neki egy lányka párja. Így készült el Panka, akit Luca fog megkapni karácsonyra egy kis fonott bölcsővel. 

Varrtam neki egy kötényruhát, horgoltam hozzá kardigánt és kis cipőt is. 

A hajáról is érdemes említést tennem. Sose horgoltam még buklé-mohair fonalat, no most kipróbáltam. Nem egy egyszerű feladat, annyi biztos, nem látszik, hova öltöttem, visszabontani pedig lehetetlen, szóval résen kellett lenni, nehogy túl nagy legyen a "sapi". Viszont az eredményért szerintem megérte a munkát :)

Hordozós poncsó Timinek

Ezúttal Cataniából készült egy hordozós poncsó, pici kislány fog benne anyukája hátán utazni. 

13 szín van benne, (a képen 14 van, végül egy kék kiesett:)), hihetetlenül vidám lett szerintem. Igaz, egyelőre elkél majd rá még egy hordozós kabát is odakint, de tavasszal majd anélkül is hordhatják :)

Holnap útjára indítom :) Timi, Hanga viseljétek egészséggel!

Sapik és kardigánok

Ma reggel már igazán fázós időre ébredtünk, bár az ősz szele már hetek óta érződött a reggeli oviba indulások alkalmával - azonban eddig a napocska délelőttre-délutánra felmelegítette a levegőt, ma már nem. Kétségtelen, hogy lassan itt az év vége, és a hideg napok. 

A két kisasszonynak horgoltam az elmúlt időben, igaz, hogy egyikük még bennfentes, de nem szeretném, ha ő fázna, amikor kibújik. Így hát sapiból is, kardigánból is készült neki is már egy-egy darab. 

Még pocaklakóm sapija

Fonal: Marbella 

4-es tű

Lucám sapija

Fonal: maradék gyapjúfonalak

4-es tű

És a kardigánok :)

Fonal: Katia Missisipi

5-ös tű

Artúr

Ahogy ígértem, bemutatom Nektek Artúrt, azt a 45 cm magas Waldorf öltöztetős babát, akit a legutóbbi babavarró tanfolyamon tanultam meg készíteni. 

Természetesen, mint minden Waldorf-jellegű manó, baba, Artúr teste is gyapjúval van tömve, és testét speciális magas minőségű pamut testanyag borítja. Haját gyapjúfonalból készítettem. És mivel Artúr öltöztethető baba, természetesen ruhát is kapott - egy gyapjúfonal maradékokból készült pulcsit, egy pamut kantáros nadrágot, és egy alsót is természetesen, és egy pamutfonalból horgolt kiscipőt. 

A haja egyelőre marad ilyen hosszú, nekem tetszik ilyen bozontos fejjel:)

Mondanom sem kell, hogy a gyermekeim imádják. :)

Vásár lesz a hétvégén

A falunkban hétvégén bababörzét rendeznek, és oda kértek tőlem néhány játékot, apróságot.

Még van, ami készülőben van, azonban a manók serege már készen áll arra, hogy új gazdára leljen szombaton.

Íme a kis csapat :)

Marokmanók

Két 35 cm-es manó, egy kék szemű kisfiú, és egy zöld szemű kislány :) 

Engem teljesen rabul ejtettek ezek a kis apróságok, maga a készítésük is nagyon megnyugtató, inspiráló számomra. 

Nem meséltem még, de szeptember végén ismét egy tanfolyamon jártam, ahol öltöztetős Waldorf-baba készítést tanultam három napon keresztül. Ez alatt az idő alatt elkészítettem egy 45 cm magas fiú babát, akit Artúrnak neveztünk el. Nemsokára őt is megmutatom, azonban egyelőre szégyellős, mert még nincs ruhája. Amint az is elkészül, Artúr is bemutatkozik. 

Szívet-lelket melengető poncsó hordozáshoz

Eszternek gyakran szoktam horgolni, tavaly leginkább sapik, sálak készültek neki, és a családjának. Most azonban egy hordozós poncsót kért tőlem. 

A színeket ő válogatta össze, szerintem igazán vidámra sikeredett, öröm volt horgolni, még este, lámpafénynél is melengették a lelkem. 

A mintát a Drops egyik mintaleírása ihlette, de picit a hátánál át kellett alakítanom, hogy hordozós poncsóvá váljék, azaz legyen a hátibatyu Juli számára is egy hely, ahol kikukucskálhat. 

Amikor nem hordoz Eszter, akkor pedig egy kis fagomb segítségével bezárhatja a kis puttonyt :)

Eszter, használjátok egészséggel!

Fonal: Katia Liana

Horgolótű méret: 5-ös

Óvodás lett a fiam!

Atyaég! Ez volt az első gondolatom hétfőn reggel, amikor először indultunk Áronnal az oviba. Elrepült több, mint 3 év, és itt az én nagy fiam, aki óvodába készül... Hova rohan az idő? Hiszen ő még olyan kicsike... 

Voltak kétségeim, hogy fogja viselni az elválást - végül minden gond nélkül zajlott. Első nap csak az udvarra ment játszani, amint meglátta az egyik ismerős kislányt, megfogta a kezét, és már ment is. Kedden már reggel  mentünk, be a csoportszobába. Járt már benne a nyáron egyszer, amikor nekem kellett elmennem segíteni, így nem volt teljesen ismeretlen neki a hely. És persze ott volt néhány kis barátja is, akikkel az elmúlt két évben is együtt játszott, amióta a faluban lakunk. Ebéd előtt mentem érte, mosolygott, jókedvű volt. Este már vígan magyarázta fürdéskor a húgának, hogy ő bizony reggel oviba megy... Szerda reggel pedig magától vette le a pizsit, mert hogy menni kell öltözni, oviba...

Mert ott vannak a barátai, főleg egy kisfiúval vannak összenőve, meg ott a vonatos kirakó, meg a játszón a homokozó, meg a vonat... És megeszi az ebédet is (elmondása alapján), és ügyesen megtalálja a zsákját öltözéskor, és a törölközőjét is a mosdóban.... és vonatozva mennek kezet mosni... 

Szóval úgy tűnik, jól érzi magát. Ebéd után megyünk Lucával érte, és már itthon alszanak közösen, majd jön a délutáni játék, bandázás, miegymás, mint eddig. 

Nekem rettenetesen szokatlan a csend délelőtt... Luca is keresi még a helyét ebben az új helyzetben. 

Hogy jövő héten is ilyen lelkesen megy-e majd oviba, az kiderül - igaz, jövő héten apa is viszi majd, mert szabin lesz, nekem meg mennem kell mindenféle pocakos vizsgálatra. Holnap szeretne menni, várja. Én meg lassan rakosgatom össze a nap történéseit a kis elejtett morzsákból, amiket elmesél. A folytatást pedig majd meglátjuk. 

Persze, ovisunknak szüksége volt egy zsákra, ő választotta hozzá a gombás anyagot. A jele pedig dominó lett :)