Óvodás lett a fiam!

Atyaég! Ez volt az első gondolatom hétfőn reggel, amikor először indultunk Áronnal az oviba. Elrepült több, mint 3 év, és itt az én nagy fiam, aki óvodába készül... Hova rohan az idő? Hiszen ő még olyan kicsike... 

Voltak kétségeim, hogy fogja viselni az elválást - végül minden gond nélkül zajlott. Első nap csak az udvarra ment játszani, amint meglátta az egyik ismerős kislányt, megfogta a kezét, és már ment is. Kedden már reggel  mentünk, be a csoportszobába. Járt már benne a nyáron egyszer, amikor nekem kellett elmennem segíteni, így nem volt teljesen ismeretlen neki a hely. És persze ott volt néhány kis barátja is, akikkel az elmúlt két évben is együtt játszott, amióta a faluban lakunk. Ebéd előtt mentem érte, mosolygott, jókedvű volt. Este már vígan magyarázta fürdéskor a húgának, hogy ő bizony reggel oviba megy... Szerda reggel pedig magától vette le a pizsit, mert hogy menni kell öltözni, oviba...

Mert ott vannak a barátai, főleg egy kisfiúval vannak összenőve, meg ott a vonatos kirakó, meg a játszón a homokozó, meg a vonat... És megeszi az ebédet is (elmondása alapján), és ügyesen megtalálja a zsákját öltözéskor, és a törölközőjét is a mosdóban.... és vonatozva mennek kezet mosni... 

Szóval úgy tűnik, jól érzi magát. Ebéd után megyünk Lucával érte, és már itthon alszanak közösen, majd jön a délutáni játék, bandázás, miegymás, mint eddig. 

Nekem rettenetesen szokatlan a csend délelőtt... Luca is keresi még a helyét ebben az új helyzetben. 

Hogy jövő héten is ilyen lelkesen megy-e majd oviba, az kiderül - igaz, jövő héten apa is viszi majd, mert szabin lesz, nekem meg mennem kell mindenféle pocakos vizsgálatra. Holnap szeretne menni, várja. Én meg lassan rakosgatom össze a nap történéseit a kis elejtett morzsákból, amiket elmesél. A folytatást pedig majd meglátjuk. 

Persze, ovisunknak szüksége volt egy zsákra, ő választotta hozzá a gombás anyagot. A jele pedig dominó lett :)

Egy kis latte macchiatot?

Horgoltam magamnak őszre egy kendőt, latte macchiatonak neveztem el, mert nekem leginkább ez a finom kávéital jut az eszembe a színeiről. Nem az a nagyon meleg kendő, de a hűvös reggelekhez számomra kiváló, ma reggel már teszteltem is, útban az óvoda fele (erről majd még írok egy külön bejegyzést). 

Ugye, hogy latte macchiato? Nézd csak!

Ez a kendő is Katia New Cancunból készült, fehér, mogyoró és sötétbarna színekben, 4-es horgolótűvel. 

Meglepetés Livinek

Livi ezer éve a barátnőm, annak idején még a hatosztályos gimiben lettünk osztálytársak, barátok , majd később ő lett az esküvői tanúm is. Most pedig a barátságunk mellett ő a fő játékbeszállítónk, mivel egy játékboltban dolgozik. 

Annyi sok jó dolgot kaptak már tőle a gyerekeim, hogy úgy éreztem, valahogy viszonoznom kell a kedvességét. No meg nemsokára születésnapja is lesz, bár addig nem szerettem volna várni, mert azért már most is hűvösek a kora reggelek és az esték. 

Így aztán gondoltam, hogy horgolok neki egy kora őszi kendőt, amit magára dobhat, ha kicsit vacogósabb a reggel, majd szóltam neki, hogy lesse a postást :) 

Jelentem, a postás megérkezett, a meglepetésem célba ért, így most már bátran megmutatom a Neki szánt kendőt. 

A kendő mogyoró és sötétbarna New Cancun fonalból készült, 4-es tűvel, szélessége 125 cm, hossza kb 65 cm. 

Livi, viseld egészséggel! :)

Első ovis bejegyzésem - Hannának

Vége a nyárnak, itt van a szeptember. Ugyan én már nem ülök ilyenkor az iskolapadba - legalább is idén nem, kicsit el kellett halasztanom a terveimet Pöttöm miatt, - még mindig érzem az iskolakezdés hangulatát...

És az ovi is kezdődik - igaz, nekünk csak egy hét múlva. 

Viszont egy kicsi lányka ma hajtja először álomra a fejét azon a kispárnán, amelynek huzatát én készítettem :)     

Sok új élményt, sok barátot, és nyugodt délutáni szendergéseket kívánok az ovis Hannának!

Marokbavaló játék :)

Az elmúlt időben marokmanókat bökögettem, született is belőlük néhány, így gondoltam játékot hirdetek,és kisorsolok egy manót. Mindegyik manó gyapjúval tömött, ruhájuk pihe-puha plüss. 

Gyere, légy a blogom követője, és hagyj itt egy megjegyzést, amibe ne felejtsd el beleírni, hogy melyik manót szeretnéd megnyerni! 

Jelentkezni szeptember 1. éjfélig lehet, szeptember 2-án fogom kisorsolni a szerencsés nyertest. 

Játékra fel!

Párhuzamok és előkészületek, no meg a virágaim

Zajlik az élet körülöttünk mostanában. 

De kezdjük a párhuzamokkal... A férjemmel lassan 5 éve leszünk házasok. A karikagyűrűmben 5 apró kő van. És mióta csak megfordult a fejünkben a családalapítás, 5 fős családról álmodtunk. Nem is olyan sok idő múlva ez az álmunk valóra is válik: öt fős lesz a kis családunk - decemberben még egy gyermek érkezik hozzánk, akit már nagyon várunk. 

Emellett beláttuk, hogy a házunk alsó szintje kicsi lesz kis családunk számára, így nekiláttunk a tetőtér-beépítésnek. A munkák szépen zajlanak, lassan a munka "hangos" részével készen is leszünk. Utána jön a kreatívabb része - a festés, a szobák berendezése. Odafent lesz a gyerekek birodalma, vannak már ötleteim, hogyan fogom színesíteni a kis zugaikat. 

Közben azért néha igyekszem időt szakítani a kézműveskedésre is, így készült el ez a virág. Az eredeti leírása egyik kedvenc bloggeremnél, Attic24 Lucynél lelhető fel, számomra nagyon inspirálóak a munkái, közel áll hozzám a színvilága is. 

Íme az én virágom!

És hogy a virágoknál maradjak, készül egy másik virág is, szintén Lucy leírása alapján - eredetileg párna, én még nem tudom, az enyém végül mi is lesz :)

Oh, my Darling!

Már nagyon régóta szemeztem a Katia Darling fonalával, és nemrégiben itthon is kaphatóvá vált, hát gyorsan vettem is két gombóccal. Mivel elég vékonyka a fonal, én pedig kötni nem tudok (még), így egy kendőt horgoltam belőle. 

Gyönyörűek a színei, bár lehetne kicsit hosszabban színátmenetes, de így is tetszik :) Jó szolgálatot tesz majd ősszel-télen, úgy érzem :) 3-as tűvel horgoltam, majdnem el is fogyott a két gombóc fonal. 

Áron manója

Ugyebár ha az embernek van két gyermeke, és az egyik kap valamit, akkor természetesen a másik is szeretne olyat :) Így van ez Lucám manójával is, Áron is kért egyet, én pedig nem tudtam, és nem is szerettem volna nemet mondani. :) 

És itt vannak együtt a tesó-manók :)

Azért még vannak mozdulatok, amelyeket be kell gyakorolnom, de azt hiszem, lassan nekilátok a harmadik manócskának is, csak előbb kivárom az augusztus végét :)

Bár még messze a sapiszezon... :)

... nálam mégis elkészült az első darab az idei kollekcióból :), ugyanis múlt héten vettem két gombóc pihe-puha fonalat, és egyszerűen muszáj volt horgolnom belőle valamit. :) Így készült el Lucának a 2012 őszi-téli szezon első sapija :). 

Nem szerettem volna túl bonyolult mintát készíteni, azonban a csíkosnál valami extrábbra vágytam, így elkezdtem bogyókat horgolni bele. Szerintem nem lett rossz az összhatás, felhúzva pedig egy igazán vidám darab lett belőle. 

Mindkét gombócból maradt még remélem annyi hogy egy kisebb verziót is horgolhassak belőle. 

Luca szivárványos mellénye

Hiába, lassan már júliusnak is vége lesz, így elkezdtem előre gondolkodni, készíteni az őszi holmikat a gyerekeknek. Sűrű lesz az augusztusunk, építkezünk, majd szeptemberben ovit kezdünk Áronnal, azután a december is hipp-hopp itt lesz, ami családunknak idén nem csak a karácsony miatt lesz kiemelkedő időszak, így minden adandó szabad pillanatomban készülődök a hidegebb napokra. 

Elsőként Lucának készült el egy kis mellény. Drops Delight-ból horgoltam, 3,5 tűvel. A fonal színe elbűvölt! Jó érzés volt készíteni, bár néhol igen egyenletlen a fonal vastagsága, és összetételéből adódóan a bontás is igencsak nehéz feladat (szerencsére nem is kellett sokat, csak az alján, mert kissé túl szorosra horgoltam :)). A végeredmény pedig itt van :)

Kell egy ház lenn az óceán partján....

A Ladánybene 27 slágere járt folyamatosan a fejemben, míg ezt a kardigánt horgoltam. Egy ismerősöm kért meg az elkészítésére, nászajándékba viszi a Reggae zenerajongó barátnőjének. :) 

A színek adottak voltak, én meg csak horgoltam, és dúdoltam a slágert. Íme a végeredmény :)

És modellen felvéve

Egy fantasztikus hétvége

Ahogy a legutóbbi bejegyzésemben említettem, a hétvégén Gödön jártam, egészen pontosan a gödi Karácsony Sándor Waldorf Óvodában, ahol Jucitól manóvarrást tanulhattam. Fantasztikus élmény volt számomra ez a hétvége. Érdekel a Waldorf-pedagógia, nagyon jó lenne, ha a gyermekeim is hasonló óvodába járhatnának, de sajnos a környékünkön nincsen ilyen. Viszont most két napig ők is ott voltak, játszottak, amíg én tanultam, alkottam.

Csak hogy picit az óvoda hangulatát átadhassam, mutatok néhány képet (sajnos nem lettek túl élesek, mert telefonnal készültek).

Természetesen megmutatom a lényeget is, a manót, amit a hétvégén készítettem. Egyedül a sapkája lett géppel összevarrva, ezen kívül minden kézzel készült. Mérete kb. 30 cm. Lucáé lesz, az első születésnapján fogja megkapni. :) Addig még készítek neki egy kis takarót is, párnát is, és egy kis kosár lesz az alvóhelye :)

Gondolom, nem is kell mondjam, hogy tombol a nyár. Leszedtük az első piros, édes paradicsomot, érik a borsó másodvetése is, kerekedik a cékla, kihajtott a zöldbab, és már látszanak a kis csillagtökök a veteményesben. Sajnos málna idén nem sok termett, viszont áfonyánk igen szépen lett, annak ellenére, hogy nagyon fiatal még az áfonyabokor. Mutatom is, milyen szép, egészséges gyümölcsöt hozott a kis bokrunk.